Állásfoglalás
A nemzetiszocialista–bolsevik paktum 70. évfordulóján.
A kommunizmus 100 milliónyi áldozata előtt a világon elsőként tisztelgő csömöri Gloria Victis Emlékmű hátoldalán három nyelven olvasható az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1481/2006-os határozatának 2. pontja a vörös téboly embertelenségeiről: „A jogsértések egyebek közt gyilkosságokat, egyéni vagy kollektív kivégzéseket, koncentrációs táborokban bekövetkezett elhalálozásokat, éhhalált, az elhurcolás, a kínzás, a kényszermunka és egyéb, közösség ellen alkalmazott fizikai kényszer hatására bekövetkezett haláleseteket, etnikai és vallási okokból folytatott üldözést, a lelkiismereti, a gondolatati és kifejezési szabadság, illetve a sajtószabadság megsértését jelentették a politikai pluralizmus hiánya mellett.”
A gyilkosságokért és jogfosztásokért Magyarországon az MSZMP és elődpártjai a felelősek. Nemzetünk lelki és erkölcsi megújhodásának érdekében alapítványaink kívánatosnak tartják e bűntettek elkövetőinek a felelősségre vonását, és az 1991-ben egyszer már megszavazott „Zétényi-féle törvény” ismételt megvitatását.
Normáink nem engedik, hogy demokratikus vetélytársként kezeljük azokat a bűnözőket, akik húsz évvel ezelőtt még a diktatórikus párt főállású apparatcsikjaiként legitimálták 100 milliónyi embertársunk lemészárlását. Szorgalmazzuk törvényileg is szabályozott kizárásukat a közéletből.
A leghatározottabban tiltakozunk a demokratikus kibontakozásunkat tizenkilenc év elteltével is gúzsba kötő, továbbra is virulens kettős mérce ellen, s megdöbbenve figyeljük szelektív pusztításait. Míg Kurt Waldheim, volt ENSZ-főtitkár, állítólagos Wehrmacht-beli múltja miatt az Egyesült Államokban nem kívánatos személynek minősült, addig az 1956 telén a kommunista zsarnok oldalán pufajkásként szabadságharcosokra vadászó Horn Gyula Magyarország miniszterelnöke lehetett. Míg 2000-ben az Európai Unió hónapokon keresztül zaklatta Ausztriát a „szélsőjobboldali” Jörg Haider pártjának térnyerése miatt, addig a hatalmat bitorló MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja, a marxi közgazdaságtan emlőin nevelkedett Kovács László ugyanennek a szervezetnek adó- és vámügyi biztosaként napjaink legjobban fizetett magyar köztisztviselője. Míg a Hitler Jugend vezetője, Baldur von Schirach a nürnbergi perben húsz évnyi börtönre ítéltetett, addig a Kommunisták Ifjúsági Szövetségének vezető funkcionáriusa idehaza a minap még kormányfő lehetett. Míg német katonai sírokon keresve sem találhatunk horogkeresztet, addig hazai temetőink hemzsegnek kommunista önkényuralmi jelképektől. Míg a Stürmer és a Völkischer Beobachter, a nemzetiszocialista mozgalom egykori két markáns sajtóorgánuma, német nyelvterületen nem kapható, addig az évtizedek óta változatlan tipográfiai élménnyel szolgáló, s magát szemet csípő impertinenciával az ország legkedveltebb napilapjaként ünnepeltető Népszabadság Magyarországon igen. A rossz emlékeket idéző újság névváltoztatását feltétlenül szükségesnek tartjuk! Elfogadhatatlan és cinikus számunkra egy olyan név használata a mai magyar sajtóban, amely 1956 után a diktatórikus pártközpont napilapjaként az ország megszállt státusát üdvözölte, a vérgőzös megtorlásokat helyeselte, a levert forradalom és szabadságharc ellenforradalommá minősítésében meghatározó szerepet játszott, 1958. február 1-én pedig átvéve elődjének, a Szabad Népnek évfolyamszámozását jogfolytonosságot vállalt a sztálini terror, a kommunista vészkorszak szócsövével.
Követeljük, hogy a székesfőváros Szabadság terén éktelenkedő, polgárok százezreiben évtizedek elteltével is viszolygást keltő szovjet obeliszk a tallini bronz emlékműhöz hasonlóan kerüljön át más helyre – mindenesetre a sértőn hazug felirat és a Btk. által szigorúan tiltott önkényuralmi szimbólumok nélkül!
Fent vázolt elvárásaink megvalósulását a valódi rendszerváltás fokmérőjének tekintjük.
Csömör–Budapest, 2009. augusztusa
Mátyás Sándor, a Gloria Victis Alapítvány elnöke
Dr. Szöőr Anna, az Október 23. Bizottság Alapítvány elnöke