Prágai Nyilatkozat
Az európai lelkiismeret és kommunizmus ügyében.
Szem előtt tartva európai hazánk méltóságteljes és demokratikus jövőjét,
- minthogy azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, nincs jövőjük,
- minthogy Európa csak akkor lesz egységes, ha képes egységesíteni történelmét, elismerni, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius bűntettéről,
- minthogy a kommunista ideológia közvetlenül felelős emberiség elleni bűntettetekért,
- minthogy a kommunista múltból fakadó rossz lelkiismeret súlyos teher Európa jövője és gyermekeink számára,
- minthogy a kommunista múlt eltérő értékelései továbbra is „Keletre” és „Nyugatra” szakíthatják Európát,
- minthogy az európai integráció a földrész totalitárius rendszerei által előidézett háborúkra és erőszakra adott közvetlen válasz volt,
- minthogy a kommunista rendszerek által szerte a kontinensen elkövetett emberiség elleni bűntetteknek ugyanolyan mértékben tudatosulniuk kell minden európai elmében, mint a náci rezsimek bűntetteinek,
- minthogy lényegi azonosságok vannak a nácizmus és a kommunizmus között rémuralmi jellegük és emberiség elleni bűntetteik tekintetében,
- minthogy még mindig szükség van a kommunizmus bűntetteinek kiértékelésére és elítélésére mind törvényességi, erkölcsi és politikai, mind történelmi szempontból,
- minthogy a bűntetteket az osztályharc elmélete és a proletárdiktatúra elve nevében mondták jogosnak, a terrort a diktatúra fenntartásának módszereként használva,
- minthogy a kommunista ideológiát az európai és ázsiai birodalomépítők saját expanzionista céljaik elérésének eszközeként használták,
- minthogy sok tettest, akik a kommunizmus nevében követtek el bűntetteket, még nem idéztek az igazságszolgáltatás elé, és áldozataikat még nem kárpótolták,
- minthogy valamennyi európai nemzet jövendő szilárd integrációjának szükséges feltétele a mélyebb megértéshez és megbeszéléshez vezető objektív, összefoglaló információk terjesztése a totalitárius kommunista múltról,
- minthogy lehetetlen valamennyi európai végső megbékélése az igazság megállapítására és az emlékezet helyreállítására irányuló összpontosított és komoly erőfeszítés nélkül,
- minthogy Európa kommunista múltjával teljességében kell foglalkozni mind tudományosan, mind a széles nyilvánosság előtt, és a jövő nemzedékeknek rendelkezésükre kell bocsátani a kommunizmusról szóló valós információkat,
- minthogy bár a földkerekség különböző részein csak néhány totalitárius kommunista rendszer maradt fenn, ezek mégis a világ népességének mintegy ötödét uralják, és a hatalomba kapaszkodva továbbra is bűntetteket követnek el, és magas árat szabnak népük jólétének,
- minthogy számos országban a kommunista pártok, még ha nincsenek is hatalmon, nem határolták el magukat nyilvánosan a kommunista rendszerek bűntetteitől, és nem is ítélték el azokat,
- minthogy Prága egyike azon helyeknek, amelyek megélték mind a nácizmus, mind a kommunizmus uralmát,
abban a hitben, hogy a kommunizmus sok millió áldozata és családjaik éppúgy jogosultak az igazságtételre, a rokonszenvre, a megértésre és szenvedéseik elismerésére, amiképpen a nácizmus áldozatai, mi, az „Európai lelkiismeret és kommunizmus” című prágai konferencia résztvevői,
- figyelembe véve az Európai Parlament 2005. május 12-i határozatát a második világháború 1945. május 8-i európai lezárásának hatvanadik évfordulója alkalmából,
- figyelembe véve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2006. január 26-i, 1481. számú Határozatát,
- figyelembe véve az Európai Néppárt 16. kongresszusának 2004. február 5-i határozatát, amelyben független szakértői testület létrehozását kéri az emberi jogok totalitárius kommunizmusbeli megsértésére vonatkozó információk összegyűjtésére és értékelésére, és emlékmúzeum létesítését sürgeti a kommunizmus áldozatai számára,
- figyelembe véve egyes nemzeti parlamentek által a kommunizmus bűntetteivel kapcsolatosan elfogadott határozatokat,
- figyelembe véve a dél-afrikai Igazság és Megbékélés Bizottsága tapasztalatait,
- figyelembe véve a lengyelországi, németországi, szlovákiai, csehországi, egyesült államokbeli emlékbizottságok és megemlékezések, valamint a litvániai, lettországi és észtországi megszállás múzeumainak, illetve a magyarországi Terror Házának létrehozásával szerzett tapasztalatokat,
- figyelembe véve az Európai Unió és az Európa Tanács jelenlegi és következő elnökségét,
- figyelembe véve, hogy 2009. a kommunizmus közép- és kelet-európai összeomlásának, ugyanakkor a pekingi Tienanmen téri mészárlásnak a 20. évfordulója,
szorgalmazzuk:
1. az összeurópai megértetését annak, hogy mind a náci, mind a kommunista totalitárius rendszert a maga azon borzalmas volta szerint kell megítélni, hogy politikájuk pusztító volt, hogy módszeresen a terror szélsőséges formáit alkalmazták, elnyomták a polgári és emberi szabadságot, agresszív háborúkat indítottak és ideológiájuk elidegeníthetetlen részeként teljes nemzeteket és embercsoportokat deportáltak és irtottak ki, és mint ilyenek, a legnagyobb csapásnak számítanak, amely megmételyezte a 20. századot,
2. annak elismerését, hogy a kommunizmus nevében elkövetett sok bűntettet emberiség elleni bűntetteknek kell nyilvánítani, intő jelként a jövő nemzedékeknek, éppúgy, ahogyan a náci bűntettekkel tette a nürnbergi törvényszék,
3. közös álláspont megfogalmazását a totalitárius rendszerek, köztük a kommunista rezsimek bűntetteivel kapcsolatosan, és annak elérését, hogy Európa-szerte kellően tudatosuljanak a kommunista bűntettek ahhoz, hogy világosan meghatározzák a közös viszonyulást a kommunista rendszerek bűntetteihez,
4. olyan jogszabályok bevezetését, amelyek alapján a törvényszékek vizsgálat alá vonhatják és elítélhetik a kommunista bűntettek elkövetőit és kárpótolhatják a kommunizmus áldozatait,
5. azonos bánásmód biztosítását az összes totalitárius rendszer áldozatainak,
6. európai és nemzetközi nyomásgyakorlást a múlt kommunista bűntetteinek tényleges elítéléséért és a jelenlegi kommunista bűntettek elleni hatékony harcért,
7. annak elismerését, hogy a kommunizmus Európa közös történelmének szerves és borzalmas része,
8. az összeurópai felelősség elismerését a kommunizmus által elkövetett bűntetteket illetően,
9. azt, hogy augusztus 23-át, a Molotov–Ribbentrop-paktumként ismert Hitler–Sztálin-paktum aláírásának napját a náci és a kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák éppúgy, ahogyan Európa január 27-én a holokauszt áldozataira emlékezik,
10. felelős viszonyulást a nemzeti parlamentektől a tekintetben, hogy elismerik, a kommunista bűntettek emberiség elleni bűntettek, ami elvezet a megfelelő törvényalkotáshoz és az ilyen jogszabályok parlamenti megfigyeléséhez,
11. tényleges közvitát a kommunista jelképekkel való kereskedelmi és politikai visszaélésekről,
12. az Európai Bizottságnak a totalitárius rendszerek áldozataival kapcsolatos meghallgatásainak a folytatását, azzal a szándékkal, hogy a Bizottság ezekről tájékoztatást állítson össze,
13. azt, hogy azokban az európai államokban, amelyeket totalitárius kommunista rezsimek vezettek, független szakértőkből álló bizottságok alakuljanak, amelyek feladata országos szinten gyűjteni és értékelni az információkat az emberi jogoknak a totalitárius kommunista rendszerek alatti megsértéséről, azzal a szándékkal, hogy szorosan együttműködjenek az Európa Tanács szakértői bizottságával,
14. egyértelmű nemzetközi jogi keret biztosítását a kommunizmus bűntetteivel kapcsolatos információkat tartalmazó irattárakhoz való szabad és korlátozásmentes hozzáférésre vonatkozóan,
15. az Európai Emlékezés és Lelkiismeret Intézetének létrehozását, amely egyidejűleg lenne A) a totalitarizmust tanulmányozó európai kutatóintézet, amely tudományos és oktatási programokat bonyolítana le és hátteret biztosítana a totalitárius tapasztalatok kérdéskörére szakosodott nemzeti kutatóintézeteknek, hogy hálózatként működjenek, B) az összes totalitárius rendszer áldozatainak összeurópai emlékhelye, melynek célja megőrizni ezen rendszerek áldozatainak emlékezetét és tudatosítani az elkövetett bűntetteket,
16. nemzetközi konferencia szervezését a totalitárius kommunista rendszerek által elkövetett bűntettekről a kormányok, parlamentek képviselőinek, tudósoknak, szakértőknek és civil szervezeteknek a részvételével, és az eredmények nyilvánosságra hozatalát,
17. az európai történelemkönyvek szabályozását és alapos átvizsgálását, hogy a gyermekek éppúgy tanulhassanak a kommunizmusról és annak bűntetteiről, és éppúgy óva intsék őket ezek kapcsán, ahogyan a náci bűntettek megítélésére oktatták őket,
18. az átfogó és teljes összeurópai vitát a kommunista történelemről és örökségről,
19. azt, hogy jövőre a 20. évfordulón kapcsolják össze a berlini fal leomlásáról és a Tienanmen téri mészárlásról való megemlékezéseket.
Mi, az „Európai lelkiismeret és kommunizmus” című prágai konferencia résztvevői felhívással fordulunk Európa összes népéhez, valamennyi európai politikai intézményhez, beleértve a nemzeti kormányokat, parlamenteket, az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot, az Európa Tanácsot és más jelentős nemzetközi testületeket, és kérjük őket, hogy tegyék magukévá az ebben a Prágai Nyilatkozatban rögzített eszméket és felhívásokat, és váltsák valóra azokat gyakorlati lépések és politikák révén.
Prága, 2008. június 3.
A Cseh Köztársaság Parlamentjének Szenátusa