Ahogy a teológus látja
Csömör község szellemi és közigazgatási vezetői egy XXI. századi történelmi világfőváros díszére váló és jelentőségét transzparensként szétsugárzó mundo perennius monumentumot („világnál maradandóbb emlékművet”) hoztak létre Budapest melletti helységük határában, Közhasznú Alapítványuk áldozatos adakozóinak segítségével s Víg János szobrászművész formailag egyszerűen nagyszerű, tartalmilag–eszmeiségben égig érő alkotásával.
A világtörténelem legnagyobb termonukleáris totalitárius diktatúra-rendszere ellen (Kína is szovjetpárti volt ez esetben!) kizárólag az örökké időszerű igazság robbanásának erejével vette fel a harcot az az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc, amelynek hótiszta feddhetetlenségét és örök feledhetetlenségét hirdeti e mű.
Az 1956 évszámmal jelzett, babérlevéldíszes, dőlt keresztes, kitépett hamis-szíves és új szívet kérő dicső zászló, végül a halhatatlan forradalmi versidézet – Sinka Istvántól – tűnik fel előttünk először. Ezek éltetik, önfeláldozó szellemélet-együttesükben, e műemlékalkotásnak előtérben álló hősiesség-tömbjét. E mű átlelkesítve megtestesíti és ihletetten megjeleníti 1956 szellemét, hogy:
„Régmúlt harcos sorsokkal egybeszőve
Táguljon szívünk bátran a jövőbe,
Hogy prófétás kedv vidám heve gyújtson,
Bár vesztes harc borús halála sújtson,
Mert jő a perc, és boldogabb napokban
Felénk is hű utódok szíve dobban…
Kiknek szavára nem szűnt meg dobogni
Az Emberszív s a Gondolat lobogni.”
Ahogyan itt az 56-os zászló a történelem viharától szakadóan lobog, úgy robog át időn-lelkeken a történelem végéig a „Láznak ifjú serege,” ki „szabad szót ád a rejlő gondolatnak ledűlt romoknak átkozott porán.”
Az emlékmű hátsó tömbje „A négy kontinensen pusztító kommunizmus 100 milliónyi áldozatának emlékére” felirattal mutatja be Földünk világrészeit. Külön jelzi a kommunista diktatúra hatalmas és csatlós országainak megbélyegzett területmonstrumát, ahol az ember az egek erősségeivel kezében és a poklok ürességeivel szívében hatalmaskodott. Ugyanakkor nemcsak a maga számára, hanem a világ minden országa előtt igazolta, hogy: a Föld még mindig pokollá változott, amikor önistenítően egyoldalú emberi erőkkel mindenáron paradicsommá akarták változtatni azt. S így ing azóta is egész emberiségünk evilági élete szakadékba zuhanásának szélén. S ha nem eszmélünk, ma már egy megbomlott agyú politikus vagy szolgálati pilóta is mondhatja és megteheti, hogy: „aki megingott, azon taszítani kell egyet.” – Erre figyelmeztet e műalkotás mögöttes része, a rettenet tömbjén. Az Isten gyilkosságból világüdvösséget kihozó krisztusi kereszthalál keresztjelei tetőzik mindezt, melyek vagy kishitűségünk miatt inognak, vagy élő hitünkre válaszolva, kegyelemből hozzánk hajlanak, mondván: „Már csak az Isten menthet meg minket.”
S ezt ma már csak mondani nem elég. A hősiesség és a rettenet tömbje fölött ezért magasodik mindkettő fölé a míves-íves harangtorony. Harangja a holtakat elsiratja, az élőket hívogatja. A villámokat pedig megtöri, ha a sokáig látatlan és hallatlan Úr Isten, minden elnémított gondolatnak alján, megszólaltatja azt, s a szívünkbe ver bele mázsás harangnyelvekkel:
„Föld, Föld, Föld! Halld meg az Úr szavát!” (Jer 22:29)
Isten kegyelméből, ezt az apokaliptikusan végidei, hótisztán végső élet-halál-jelzést adó forradalmat a mi agóniás-Isten-perspektívás népünk-nemzetünk adta a világnak – eleveelrendelt hívatásaként. Külsőleg eltiporhatták, belülről megbosszulhatták, ámde felülről legmagasabbrendű győzelmet aratott.
S most mindez emlékműben testesült meg.
Mindenki lássa meg!
Legyen októberenként az életmentő szabadság híveinek zarándokhelyévé ez ihletett műalkotás.
S akkor ez egyetemes jelentőségen túl helyileg az is kiderülhet, hogy ahogyan New York szellemileg külvárosa a szellemóriások egyetemi székhelyének: Princetonnak – úgy lehet Budapest az összpontosított 1956 szellemét emlékművében megtestesítő Csömörhöz vezető útmutató főváros.
Dr. Hegedűs Loránt
református püspök